Hét elején aztán az időjósok "világvégét" rebesgettek, 20-50 cm hó, -15 C és némi szél. Természetesen szombatra :) Mindez túl nagy kedvet nem csinált a túrához, egyedül Szicsu jelentkezett. Péntek délutánra a levelibékák prognózisa elkezdett beigazolódni, az ország déli határán szállingózni kezdett a hó. Ennek a fele se répa, ha a holnapra tervezett néhány km-t élvezni szeretném, akkor nem árt felkészülni. Ennek jegyében a tavalyról már jól bevált módszerrel hó- és jégkomformmá faragtam a hátsó gumit egy maréknyi hatlapfejű önmetsző csavar felhasználásával.
El is szöszmötöltem vele éjfélig, sufnituning befejeztével első dolgom volt, hogy lecsekkoljam a hóhelyzetet. Rátapadtam az ablakra, de hónak nyoma sem volt. Elkezdtem kételkedni abban, hogy Budapestet eléri a havazás, ezért úgy döntöttem, hogy a korábbi tervekkel ellentétben nem Érd és környéke, hanem az alföld lesz a túra célpontja. Fel is töltöttem gyorsan 2 útvonalat a GPS-re, majd álomra hajtottam a fejemet.
6.30-kor csörög a vekker, katapultálom magam az ágyból, az ablak közelében landolok. Kinézek, és nem akarok hinni a szememnek: HAVAZIK!!! :))) Apró, de igen sűrű pelyhekben hull alá, a kinti hőmérő -8 C-t mutat, úgy érzem nem lesz felesleges a thermo bélés. Lefőzök egy adag teát az útra, közben végigböngészem a fórumokat, hátha más is kedvet kapott a hókotráshoz :)))) De sajnos nem hogy bővülne, hanem csökken a létszám, Szicsu SMS-ben jelzi, hogy a mai kanyart kihagyná. Beöltözök, majd a pincegarázs feljáróján lecsekkolom a "harapós" hátsó gumit. Jó lesz, maradhat :)))) Már az első métereken előjönnek a tavaly megismert élmények, a kereket képtelenség megforgatni, gázra-fékre határozottan reagál. A közeli kúton megpúpozom a 10 literes tankot,
és elindulok a találkozási pontra. Kicsit eltaktikáztam az időt, 5 percet kések a tervezett induláshoz képest, de sehol senki, haladok tovább a Liszt Frenky (ex Ferihegy) reptér érintésével Vecsés felé.
A hó igen határozottan esik. A hidegnek köszönhetően a plexim belsejére kicsapódó pára azonnal lefagy, ha látni is akarok valamit, akkor kénytelen vagyok a sisakrostélyt felhajtani. Szinte csak résnyire nyitottam fel a plexit, a hópelyek máris özönlenek befelé. Kénytelen vagyok legalább félig felnyitni (a jeget lehetetlen menet közben lekaparni), komoly hóviharba került az orcám :)))) Másodpercenként vagy 10-et kellene pislognom ahhoz, hogy nem hulljon a szemembe a hó, a stroboszkóp üzemmód viszont nem túl kényelmes, hagyom, hogy a szemgolyóimat kopogtassa a hó. Normál viszonyok között ettől már rég könnybe lábadna a szemem, ebben a hidegben már a könnycsatonában elfagy a pityorgás. Így telnek már az első kilóméterek, "élvezetes" napnak nézek elébe :)))
Miután kiadós havazásért nem kell az Alföldre tekeregnem, úgy döntök, hogy maradok ez eredeti tervnél, irány Halásztelek.
A nyomvájúsra fagyott dűlőutakat lassan fehér lepel borítja, egyre izgalmasabb a nyomvájúkban talpon maradni. Felsőpakony érintésével szánkázok Alsónémedi felé,
kb. 2-3 km-enként megállok a plexit fagymentesíteni,
majd GO tovább.
Aszfalton begurulok az OMV kútra,
hókotró erre még biztosan nem járt, az úton 2-3 cm hóréteg, a benzinkút körforgójában salakmotoros fordulóval vidítom magam. Megállok plexit tisztítani, a kúton tankolók valamiért nagyon furcsán néznek... :))))) A körgalom adta lehetőségeket egy utassal rodeózó quados is kihasználja, szemmel láthatóan élvezik :))) Rövid pihenő után Dunavarsány felé veszem az irányt.
A Duna-Tisza csatona hídjánál megállok fényképezni,
majd haladok tovább a délegyházi tavak felé.
A legutóbbi terepezésnél jókora kerülőt kellett tenni az egyik szeméttelep tereszkedése miatt, ezt elkerülendő Szigethalomig aszfalton folytatom a csapatást. A recept továbbra is adott: eltakarítatlan mellékút kb. 5 cm hóval, világítás nélkül közlekedőkkel súlyosbítva.
A vasalt hátsó guminak köszönhetően igazi örömmotorozás ez, az előttem 40-50-nel "cammogó" autós nem is érti, hogy a frászba sikerül így "tapadni rá" :))))
Az 51-es útra kifordulva műértő közönségre is lelek egy szembejövő kamionos személyében. Dudálva-villogva-integetve buzdít, jól esett egy kis lelkesítés :DDD
A ráckevei (soroksári) Dunaágra egy pillantás kutyafuttában a hídról, majd az üdülőtelep felől iparkodok Tököl érintésével Halásztelek felé.
A tököli horgásztónál legurulok a Dunapartra. Innen már szinte karnyújtásnyira van a túra végcélja: a téglagyár fölötti magaspart.
Persze oda még át kell jutni :)))) Az ártéri nyomvonalon indulok a halásztelki krosszpálya felé, párszáz méter után aztán jön a nap első fetrenbergerje.
A pár centis hóréteg alatt egy 10-15 m hosszú, kb. 5 m széles masszív jégfoltra futok. Sajnos aszfalton a csavarok 1/3-át sikerült elhagyni, így a jégtáblára futva elég gyatrák voltak a talponmaradási esélyeim. Az első kerék szinte azonnal elvesztette a tapadást, bal lábbal még megpróbáltam menteni a menthetetlent, de a lábam szépen becsusszan az első kerék mellé, a motor kormánya pedig hajszál pontosan térdnél kap el, és erölteti rendellenes irányú mozgásra a térdizületet. A motorral együtt fogok padlót, leállítom a gépet, és próbálok a motor alól kikászálódni. Az adrenalin 200 %-on pörög bennem, felpattanok és próbálom a motort is talpra állítani. Elkezd emelkedni, de amint a talajjal 45 fokos szöget bezáró pozícióba kerül, nekilát a jégen oldalra csúszni. Ahogy mozdulnék utána, a talpam alól is kezd elveszni a talaj. Ismét padlóra kerülünk mindketten. Feltápászkodok, körbesétálok a jégtáblán és próbálom megkeresni a legközelebbi szélét. Szerencsére csak 4 m-t kell csoszogni a motorral és újra talpon a röfögő. Az ártéből visszaporoszkálok a gátra, majd a krosszpályán egy rövid fotóstop,
és tekerek tovább az M0 Duna hídja felé. Nincs kedvem a kamionok közé keveredni, ezért a híd kerékpársávján transzportálom magam a túloldalra.
A híd alatti aluljáró grafiti gyűjtéményénél újabb fotózás,
majd elindulok Érd felé. Dunatelep szélén hamar átjutok, a tétényi kastély vonaláig az ártér mentén kacskaringózok,
majd a pitbike track érintésével kivergődök a 6-os útra.
A szembejövő autók villognak és lassításra buzdítnak. A Harbor Park végénél található nagyívü kanyar felé közeledve fényhidak villogása hatol át a sűrű havazáson. Mentő, tűzoltő. rendőrautók gyűrűjében két összetört autó jelzi, hogy itt valami nem úgy sikerült, ahogy tervezték :(((((
A forgalmat rendőr irányítja, elképedve nézi végig, ahogy gátra vezető bekötő úton eltűnök, mint szürke szamár a ködben. Hirtelen aztán a bőség zavarába kerülök, folytathatom a barangolás fák között az ártérben, a gát tetején, vagy a tövében. Mivel ismeretlen terepen járok, a gát tövében haladás mellett döntök.
Érd határában végül felcsattogok a kerékpárútra,
lövök pár képet a minartetről,
majd megnézem közelről is. Az útviszonyok egyre mostohábbak, közel 10 cm hó borítja az utat, minaretezés után a téglagyár felé veszem az irány. A gyárterület veszélyeire táblák figyelmeztetnek, körbe kerítés húzodik, az egyetlen "szabadon járhatónak" tűnő út egy őrház felé vezet, előtte ott serteperél valaki (gondolom az őr). Akkor erre nem megyünk :)) Legurulok a dunapartra a padokhoz,
ha nem lenne ilyen fagy, biztosan elüldögélnék itt egy negyedórát, de ilyen zimában jobb, ha haladok tovább. Alternatív útvonalként a Római út irányából támadom be a magaspartot, a Mélyúton már nem látom, hogy hol van a járda, hol az út és hol a padka. Majdnem be is figyel az újabb hemperedés.
Végül rövid csalinkázás után a téglagyár feletti Jedi képző peremén találom magam. Messziről nem tűnnek extrém meredeknek a feljárók,
közelebbről már más a szitu :)))))) A magasparton cudar viszonyok uralkodnak,
szél hordja ezerrel a havat mindenfelé, nem sokat időzök, elindulok vissza Érdre.
Az idefelé felderített útvonalon (kerékpársáv + gát alja) visszagurigázok a 6-osra,
majd a M0 alatt 10 perc pihenő. 100 km-t sikerült már magam mögött hagyni,
a hátizsákból előkerül a még langyos tea, rástartolok egy szendvicsre is.
Az aluljárót folyamatosan "szellőzteti" a csípős hideg szél és közben hordja be a havat. 2 perc után visszaveszem a maszkot. A kezem is csak addig nem fázott, amíg a kesztyűben volt, soványmalac vágtában legyűrőm a szendót, visszaöltözök és átkrúzolok a Duna túlpartjára. Halásztelekről aszfalton folytatom a motoros szánkózást. A főút ma még nem látott hókotrót, a kissé hiányos csavarozású hátsó gumi már nem harap úgy, mint induláskor. Szigethalomra érve egy hasonszőrű félőrült motorosba botlok :))))
Az 51-es útig a kocsi mögött "sziesztázok",
azután track back módszerrel járom be újra a délelőtti nyomvonalat.
A Bering kabátom zippzárja környékén befúj a szél, a Rukkel tó parkolójában javítok a komforton, egy vékony garbót gyűrök a kabát alá, leszigetelve a zippzárt. A megoldás tökéletes, robogok tovább Alsónémedi felé. A földutakat egyre nagyobb hóréteg borítja,
a nyomvájúkat már nem látni,
Felsőpakony felé haladva egy ilyen erősen nyomvájús szakaszon kb 2-300 m-enként sikerül 1-1 nagyobbat takarózni.
A 3. esést a bal oldali kézvédő is megsínyli, úgy érzem itt a holtpont. És még hátra van 30 vicces-mókás km hazáig... Egy rövid szakaszon a nyomvájús dűlőutat a fák közötti csapásra cserélem,
de rossz ötletnek tűnik, a rókalyuktól a letört gallyakon át mindenféle útakadályba belefutok ezalatt a néhány százméter alatt. Sisakplexi jégkaparás után a járatlan utat jártra cserélem, és egyszuszra átkűzdöm magam Felsőpakonyon.
A gyálra bevezető útig jutok elfogadható "látási viszonyok" között, majd újabb megálló. Fotózás + plexi jégcsákányozás.
A rendületlenül szakad, ha nem ismerném a környéket, nehezen tudnám eldönteni, hogy hol haladok terepen
és hol aszfalton.
Vecsésre beérve aztán észnél kell lenni, mert a település szélén (Jókai Mór és József utca kereszteződésnél) a HMCS-k (helyi menő csávók) kézifékes fordulókkal abszolvják a kanyart, de olyan ledülettel, hogy a sorompó felé vezető úton szinte teljesen keresztbe áll a redná-redná. Ezt az apróságot leszámítva viszont igazi felüdülés a nyomvájús cüccögés után végre ismét "aszfalton" haladni. A régi 4-est se takarították,
de így is lehetett rajta 50 felett poroszkálni :)))) Ecser felé spurizok, majd a reptér mögötti körforgalomban újra terepen kűzdök ez elemekkel. A gömbradar utáni szakasz már délelőtt sem ízlett, így full vakon (jeges plexi + pár centi hó) már igazi kínlódás. Ahogy vergődök egyik nyomvájúból a másikba, a visszalippantótükörbe feltűnik egy pár lámpa valami fehér lopakodón. 2 másodperc múlva már mellettem rongyol el egy Niva rendes tempóban. Gondolom jól ismerhette az itteni útviszonyokat, mert nagyívben elkerülte azt a szakaszt, amin én olyan látványosan szenvedek :)))) Mondjuk ha akkora tempónál megvezette volna 1-1 ilyen 10 cm-es nyomvájú, akkor lett volna HOPP-HOPP-HOPP, meg HÖÖÖJJJ :))) Innen már csak pár km van hátra a terepből, de egyetlen porcikám se kívánja, 100 m-enként számolom vissza, jöhetne már a vége :DDD
Végül a Home Centernél újra emelkedik az élvezeti faktor, aszfaltot rágcsálnak a csavarok. Az utolsó 4 km tömény élvezet, éppen sötétedés előtt, 16.30-kor, majd 164 km után megpihentetem a hószánt a garázsban.
